• Névjegy
    • Önéletrajz
    • Magamról
  • Informatika
    • Komplex rendszerek készítése
    • Többrétegű alkalmazások
  • Utazások
    • Barcelona
    • Ciprusi nyaralás
    • Tiroli hegymászás
    • Koppenhága
  • Blog

Sólyom-Nagy Péter

Felfelé

Az ébredés nagyjából könnyen ment. Mivel mellettünk egy folyó volt, egész éjszaka zubogott és nem tudtam, hogy most esik-e, vagy csak a folyó. Szerencsére csak a folyó volt. Este, amikor megérkeztünk, még sötét volt, így nem láthattuk, hol vagyunk. Reggel viszont annál inkább. Körös-körül hegyek, meg hegyek, meg hegyek… A távolban láttunk havas hegycsúcsokat, vízeséseket, és rengeteg zöldet. Jó pár fotót készítettem, de ezek nem tudják a valóságot visszaadni. Ez a későbbiekben is érvényes.

Reggeli
A reggelit a pajtában fogyasztottuk el

Szóval ismerkedtünk a környékkel.
Reggelire tea volt felvágottakkal, meg lekvárral. Cukor helyett cukorpótló, citrom helyett citrompótló… a teafű, meg a víz igazi volt. Lehetett Plussz tablettát, meg Aromixet vételezni a kulacsba.

Ströden
Aztán kisütött a Nap
Parkoló
Ez a strödeni parkoló

A reggeli után András eligazítást tartott. A cél: a Reichenberger Hütte 2600 méteren. Mivel a parkoló 1400 méteren volt, ez azt jelentette, hogy 1200 métert kellett emelkednünk egy nap alatt. Ezt elsőre igazán fel sem fogtam, mert nem tudtam, hogy mennyit bírok. Az irány a vízesés volt a távolban. És ez még csak az első szakasz volt!

Térkép
A túra útvonala
A vízesés
A vízesés tetejére megyünk fel

A kezdő 100 méter szint még egész kellemes volt. Egy hosszú betonozott úton szép lassan felballagtunk a vízesés lábához, ahol volt egy kis vendéglő, meg egy panzió. Itt egy kis rövid pihenő, meg kulacstöltés után indultunk tovább a következő szakaszra. A következő szakasz a vízesés meghódítása volt. Mellette vezetett fel egy kis szerpentin, ami cucc nélkül könnyő, de nekünk 20 kiló volt a vállunkon. Egyre többször kellett megállni pihenni, és végül már tízlépésenként tartottam szünetet.

Kunyhó
A kunyhó 1900 méteren

Végülis felértünk. Fent egy kereszteződés volt egy kis kunyhóval. Itt pihentünk egyet, fogyasztottunk némi gyümölcsöt, meg csokoládét és előkerült a “vegyes trópusi gyümölcs ízesítésű töltetlen savanyú kemény cukorka”, ami aztán végigkísérte az egész kirándulást.

Uzsonna
Uzsonna

A következő szakasz elég hosszú volt. Szintben 300 méter, de ezt több kilométeren keresztül. Ezt nagyjából úgy láttam, hogy “előttem a cél, mindjárt felérek és akkor végre sík terep, de mégsem, mert csak emelkedünk és emelkedünk, és magaslat után magaslat jön”. Szóval kezdett lankadni a kedvem.

2000 méteren készült egy panorámakép, ami letölthető innen.

Völgy
Ilyen völgyeket láttunk

Aztán azért jött sík terep. Láttunk szép völgyeket, hegyi embereket és teheneket. Amikor leültünk pihenni egy kicsit, a tehenek elkezdtek kíváncsiskodni és egyre közelebb jöttek. Nem mintha agresszívek lettek volna, de mesélték a többiek, hogy szeretik elcsenni a turisták holmiját. Ezért kénytelenek voltunk továbbhaladni, aminek egyre kevésbbé örült a térdem.

2500m
2500 méteren visszatekintve

Reméltem, hogy túl vagyok a nehezén, de sajnos a számok mást mondtak, mert még hátra volt 400 méter szint, és ez bizony nagyon-nagyon meredek volt. Egy moréna mellett, egy meredek sziklafalon kellett felküzdeni magunkat és a hátizsákot. Ez annyira megterhelő volt, hogy a felénél feladtam. A többiek már rég fent voltak és csak OP várt, mint a csapat záróembere, és próbált lelket önteni belém, de sajnos ez nem sok sikerrel járt. Végül fentről lejött Simon Dávid és átvette a zsákot, hogy haladjunk, mert már mindenki oda akart érni.
Hát igen. Azt hiszem a kondim nincs teljesen rendben.
Fent a tetőn tartottunk egy kis ebédszünetet. Itt megkóstolhattam, hogy milyen a vizes müzli némi csokoládéval dúsítva… Hát felejthetetlen.

2600m
2600 méter

Végül az utolsó 100 méter már azért könnyebb volt a pihenő után és a tájat nézve egyre jobban éreztem, hogy nem volt hiába a küzdelem. Fantasztikus levegő, napsütés, hatalmas hegycsúcsok, és hát az ember nem minden nap juthat el ilyen helyekre. 2600 méterről már látható volt a kicsit lejjebb levő Reichenberger Hütte, ahová az alaptábort terveztük. Kérdéses volt még, hogy egyáltalán van-e szállás és mennyiért, vagy leverhetjük-e a sátrainkat. A létszámot hallva a fogadós a szívéhez kapott, de szerencsére azt megengedte, hogy a tó partján letáborozzunk.

Tópart
A tó partján volt a tábor

Gyönyörű volt a táj. körbe mindenhol hegyek, kék ég, napsütés. Gyorsan hozzáláttunk a táborverésnek, mert vacsoraidő volt és hát a müzlinél jobbat vártunk; milánói makaróni. A “milánói” vagdalthús konzervekből, valamint spagettikrémből állt össze némi sajttal a tetején. Felállítottuk a gázfőzőket és munkához láttak a soros szakácsok. Szerintem nagyon finom volt, habár mire az ember az adagja végére ért, már annyira lehűlt a tészta, mintha a mélyhűtőből került volna elő. Ez a hegyi túra sava-borsa. 🙂
Egy pár szó a táborhelyről: A tábor 2586 méteren volt a Reichenberger Hütte mellett. Ebben a fogadóban van ugyan pár szoba, de egyrészt foglalt volt, másrészt nem 16 fős csoportokra tervezték, de arra jó volt, hogy este a táborverés után beüljünk egy kicsit melegedni, meg beszélgetni. Az árak meglehetősen magasak voltak, de az étlapon külön egy oldalon azt taglalta a fogadós, hogy ide fel is kell hozni a nyersanyagokat. Tulajdonképpen teljesen érthető.
Egyébként a fogadónak meglehetősen nagy volt a forgalma. Naponta jöttek-mentek a 4-5 fős társaságok.

  • Magyar
  • English
  • Tiroli hegymászás
  • Érkezés
  • Felfelé
  • Rosenspitze
  • Gössleswand
  • Visszafelé
  • English
© Copyright 2003-2016 - Sólyom-Nagy Péter
Impresszum
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.Ok