Miután az első három nap alaposan kipihentük a repülés fáradalmait, úgy döntöttünk, hogy útra kelünk. Zoltánnak annyi hasznát tudtuk venni, hogy az összes helyet elmesélte, hogy hova érdemes elmennünk. Persze ő azt szerette volna, hogy nála fizessük be a túrát, de mi inkább jobbnak láttuk, ha magunk intézzük.
Első kirándulásunk a Vízivilágba, vagyis a Waterworld-be vezetett. Zoltán hozott volna transzfert, de nekünk bőven megfelelt az 1 fontos buszjegy oda-vissza. Ez a Waterworld egy hatalmas park Agia Napa mellett, ami tele van csúszdákkal, meg szökőkutakkal, egyszóval egy óriási strand. Itt nem volt gond a nagy meleg.
A csúszdák többsége olyan volt, hogy valamilyen csónakba kellett ülni, vagy szivacsra hasalni. Volt alagútcsúszda, meg volt nyitott csúszda. Persze mindegyik jó meredek volt. A legmeredekebb, amit kipróbáltam kb. 4 emelet magas lehetett, keringett össze-vissza, majd a végén kiérve a napfényre még egy hatalmas lejtő fogadott. Volt egy olyan csúszda is, ami leginkább egy lefolyóhoz hasonlított. Oldalról csúszott bele az ember, majd körbe-körbe csúszkálva egy tölcsérben, a közepén „lefolyt”. Közben persze a többiek felülről locsolták kis vízágyúkkal.
Egy sziget körül volt egy kis csatorna, amit körbe lehetett ringatózni ilyen gumikarikákon. A tömegtől eltekintve kényelmes volt és a víz közelében, a fák árnyékában kellemesen hűvös. A szigeten nyugágyak voltak és inkább a nyugodtab pihenésre vágyóknak adott helyet.
  |
Volt olyan versenyzési lehetőség is, amit leginkább „lapulevél-futóversenynek” nevezhetnék. nagy kerek szigetek feküdtek a vízen és azokon átugrálva kellett a túlpartra eljutni. Persze fontos volt, hogy a „levél” közepére lépjen az ember, különben menthetetlenül elbillent. Sanyinak és Beának ezzel nem igazán volt gondja, de Andrásnak, meg nekem – súlyunkból adódóan – már komolyan oda kellett figyelnünk. András mindkétszer beesett, de „természetesen” nekem sikerült. 🙂
  |
A kijáratnál volt egy kentaur, ahol mindannyian átélhettük, hogy milyen az, ha valakinek négy lába van. Mi természetesen hűen játszottuk a hülye turistát és lefényképeztük egymást, de hát miért is ne legyünk hülye turisták, ha már szórakozni jöttünk ide? 🙂
Summázva a napot, ha Zoltán alias „Csöcsi” szervezésében jöttünk volna, kb. a duplájába került volna az egész. Így viszont egy jót szórakoztunk.
  |
Visszafelé még történt egy érdekes dolog. A buszsofőr az egyik föld mellett megállt, az út túloldalán levő földről szedett valami zöldséget – miközben 20 méterrel arrébb ott dolgozott a földműves – majd visszajött és mentünk tovább. Valószínűleg ismerte a gazdát, de első látásra ez persze nem derült ki és meglehetősen mókás volt.
