Szóval a gép majd’ 3 óra után leszállt Larnaca repülőterén. A hőmérséklet-különbség rögtön érzékelhető volt és már tudtuk, hogy meleg egy hetünk lesz. Az első furcsaság a repülőhöz érkező busz volt, ami természetesen az angol közlekedési szabályok szerint közlekedett. A reptéren „Zoltán” várt minket, akiről még később is lesz szó.

Zoltán egy meglehetősen túlsúlyos, és erősen nőies beütéssel rendelkező személy. Tőle vettük át a kikészített szeretetcsomagot, ami a szálloda címén kívül egy hétre szóló programot is tartalmazott. Egy kisbusz járta körbe a várost, és szép sorban letette a magyar turistákat a szállodák előtt. Zoltán mindenkihez betért 5-10 percre és kiselőadást tartott a szigetről, a fontos tudnivalókról, persze mindenhol azt hangsúlyozva, hogy „jobban járunk, ha őt hívjuk”. A repülés fáradalmai után még nem igazán tudtuk felmérni szavainak a jelentését, de estére már rájöttünk, hogy Zoltán igazából a pénzünkre utazik nem is enyhén erőszakosan.
Nőies felsőteste miatt elneveztük „Csöcsinek”.

A szálloda első ránézésre egész jónak tűnt. Ez sajnos csak érzéki csalódás volt, mint ahogy ez világos lett számunkra a héten.

Kiderült, hogy a szigeten nagyon sok orosz lakik. Minden második bolt orosz volt. A mi szállodánk is orosz volt. Az éttermekben is sok orosz tábla volt. A szálloda elvileg háromcsillagos volt, de ezt erősen cáfolta az a sok hiányosság, amit észrevettünk; Amíg meg nem javították, a mi szobánkban csak forróvíz volt a zuhanynál, a WC nagyon lassan töltött fel, a lift kétnaponta elromlott. Ehhez jött még az, hogy többször át akartak minket vágni. Például a reggeli felét nem hozták ki, vagy 2 fontért adtak 3 „gombócszerű” fagylaltot Éva kehely néven, ami az étlapon tejszínhabbal, gyümölccsel és dísszel együtt is csak 1.65 volt. Amikor szóvá tettük persze már rögtön tudták miről van szó, de azért próbálkoztak.

A szobák úgy-ahogy tűrhetőek voltak. Ami pozitívum volt, az a légkondi, de azt hiszem, ezen a vidéken ez alapvető luxus. Zoltán azt mondta, hogy az összes ablak a tengerpartra néz… ez még enyhén szólva is túlzás, már csak azért is, mert a szálloda MERŐLEGESEN állt a parthoz képest, de a kép magáért beszél. 🙂

A medence viszont kifejezetten hasznos volt. Ebből kifolyólag az első három napot a partján és benne töltöttük és megpróbáltunk egy kis színt szerezni. A leginkább az volt bosszantó, hogy Bea hihetetlen gyorsasággal lett csokibarna, mi pedig azon küszködtünk, hogy barnuljunk, de közben ne égjünk meg. Igazából a meleg nem is volt elviselhetetlen, habár a hőmérő időnként 42 fokot mutatott. Azt hiszem, ennél jobban nem is tudtunk volna időzíteni, mivel az első három nap után „lehűlt” a levegő és „csak” 35 fok volt. Ez a túrázásokhoz pont jó volt.