Előző nap este béreltünk egy kocsit, hogy körbejárjuk a szigetet. A ciprusi hatóságok előrelátóan gondoskodtak a hülye turistákról és a bérelt autóknak nagy piros rendszámot adtak. Ez sokat számít, mivel ha az őslakosok meglátják, megállnak – még ha nekik is van elsőbbségük -, és inkább átengedik a kereszteződésen, vagy széles ívben kikerülik, nehogy valami baleset történjen.
Egy Suzuki Vitarát néztünk ki. Aki még nem utazott cabrio-ban, annak a következő tanácsot adnám; városban mászkálni, a szállodától elmenni a tengerpartig jó. Azonban egy hosszú autós kirándulásnál már meg kell gondolni, hogy jó-e menetszél. Mivel hátulra rettenetesen bevág a szél, nem lehet gyorsan haladni, max. 80-90-nel. Persze mi ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. Egy ideig próbálkoztunk, hogy mi csak kibírjuk és ilyen melegben „kötelező” nyitott tetővel közlekedni, de estére kénytelenek voltunk belátni, hogy jobb lett volna a légkondi.

 

 

Ezek a képek csak azt hivatottak bemutatni, hogy ilyen a balkézszabály. 🙂

 

 

Egész héten nem tudtuk megszokni a fordított közlekedést. Szerencsére semmi probléma nem volt, de még utolsó nap este is úgy keltünk át az úton, hogy össze-vissza forgattuk a fejünket. A közlekedésről még annyit, hogy a bennszülöttek meglehetősen szabadon kezelik a KRESZ szabályait. Simán átmennek a piroson, ha nem jön semmi. (Tudom, ez nálunk is előfordul sajnos.)

 Úgy döntöttünk, hogy első nap elmegyünk Paphos-ba. Útközben megálltunk Kourion után és megnéztük Apollon Hylates egyik szentélyét. A régészek szerint ezen a helyen a Kr.e. 8. századtól egészen a 4. századig dicsőítették Apollónt. Az ásatás sokmindent feltárt és a templomot részben helyreállították. Dús növényzet veszi körül a templomot és szép kilátás nyílik a tengerpartra. Miután megnéztük a romokat, megismerkedtünk a jegyszedővel, aki végre kidumálhatta magát, mivel egész meglehetősen unalmas dolog egész nap egy kis házban üldögélni és jegyet eladni.  Alexandrov – merthogy így hívják – Limassol mellett lakik és egész nap kint ücsörög a szentély mellett. Én biztos, hogy halálra unnám magam. Kávéval kínált és kifaggatott minket, hogy honnan jöttünk, és milyen az országunk. Némi történelem órát is tartottunk neki és meséltünk a nevezetességekről is. Elmagyaráztunk neki néhány magyar szót is, amiket kissé nehézkesen tudott csak kimondani persze.
Végül megígértette velünk, hogy küldünk neki egy képeslapot a Dunáról, mert szeretné látni, hogy milyen.

 A mitológia szerint ezen a helyen született a tengerből Afrodité a szerelem és a szépség istennője. A görög Petra tou Romiou (A görögök sziklája) nevet a bizánci korban kapta Dighenis Akritas-tól.
Aki háromszor körbeússza Afrodité szikláját, örökké szép és örökké fiatal marad. Ez hihető, mivel a szikla körül meglehetősen erős a hullámverés, és aki körbe tudja úszni, az megérdemli, hogy örökké fiatal maradjon. 🙂
A part ezen a környéken meglehetősen meredek, viszont a szikla-öbölben be lehet menni a tengerbe. A kavicsok kerekre van mosva és beljebb haladva egyre apróbbak. Emlékül hoztam néhányat Afrodité „kavicsaiból”. 🙂